Arne Næss a környezeti gondolkodás egyik legnagyobb hatású alakja volt. A norvég filozófus és szenvedélyes hegymászó több mint ötven évvel ezelőtt olyan kérdéseket tett fel, amelyek ma is aktuálisak. Hol húzzuk meg a határt önmagunk és a természet között, ha közben ugyanannak a rendszernek vagyunk a részei? Næss számára a környezeti válság ezért az ember önmagáról és a világhoz fűződő viszonyáról alkotott képének kérdése is volt.
Arne Næss filozófiai munkássága
Arne Næss 1912-ben született Oslóban. Már fiatalon érdekelte a filozófia, 1939-ben, mindössze 27 évesen a filozófia professzora lett az Oslói Egyetemen. Logikával, tudományfilozófiával, nyelvészettel és ismeretelmélettel is foglalkozott, későbbi munkásságának pedig egyre fontosabb részévé vált az ember és a természet viszonyának kérdése. 1970-ben, 58 évesen otthagyta professzori állását, hogy több időt szenteljen a környezetfilozófiának és a környezeti mozgalmaknak.
A mélyökológia és az ember helye a természetben
Næss számára a természethez való viszony kérdése mélyebbre vezetett az egyes környezeti problémáknál. Egy 1973-ban megjelent esszéjében fogalmazta meg a mélyökológia programját, amely az ökológiai válság mögött meghúzódó értékekre és emberképre is rámutatott. Azt az elképzelést bírálta, amely az embert különálló lényként helyezi el a környezetében.
Olyan ökológiai szemléletet sürgetett, amely az élőlényeket egymással és környezetükkel összefüggő rendszer részeként szemléli.
Az ökológiai önmegvalósítás gondolata
A kapcsolatok mélyebb értelmezése vezette el Næss-t a „Self-realization”, vagyis az ökológiai értelemben vett önmegvalósítás gondolatához. Az „én” határai nála kitágulnak: ahogy egyre mélyebben felismerjük kapcsolatunkat más élőlényekkel és az ökológiai rendszerekkel, úgy a természettel való törődés is egyre kevésbé válik külső kötelességgé, hiszen saját önazonosságunk része lesz. Næss ezt a gondolatát az Ecosophy T-ben dolgozta ki, amelynek nevét a norvég hegyekben álló Tvergastein házról kapta.
Fontos különbséget tenni Næss saját Ecosophy T-je és a később kibontakozó, nála tágabb mélyökológiai mozgalom között. Az előbbi Næss személyes ökozófiája volt, az utóbbi több gondolkodó és aktivista munkájából formálódott. Az 1980-as években George Sessions amerikai filozófussal közösen kidolgozott nyolcpontos platformja a mélyökológiai mozgalom közös alapelveit foglalta össze, amelyekhez különböző vallási, filozófiai és kulturális háttérrel rendelkező emberek is kapcsolódhattak.
Tvergastein és az aktivizmus
Tvergastein Næss számára különleges hely volt. A norvég hegyekben álló házban hosszú időszakokat töltött, és hegymászóként egész életében közvetlen kapcsolatban állt a hegyvidéki tájjal. A természet számára filozófiai kérdés és megélt tapasztalat is volt, és ez egyre fontosabbá vált abban is, ahogyan az ember és a természet viszonyáról gondolkodott. Ez a gondolkodás a környezetvédelmi aktivizmusában is megjelent. 1970-ben részt vett a norvégiai Mardøla-vízesés megmentéséért szervezett tiltakozásban, ahol más aktivistákkal együtt a tervezett vízerőmű ellen lépett fel. Később az Alta folyó védelméért folytatott küzdelemben is részt vett.
A mélyökológia kritikája
A mélyökológia és a társadalmi ökológia közötti vita az 1980-as évektől az ökológiai filozófia egyik jelentős konfliktusává vált. A mélyökológia egyik legnagyobb kritikusa Murray Bookchin amerikai társadalomfilozófus volt, aki szerint az ökológiai válság okait nem lehet elsősorban az ember természethez való viszonyában vagy világképében keresni. A társadalmi hierarchiák, a hatalmi viszonyok és az ezekhez kapcsolódó gazdasági struktúrák szerinte közvetlenül is hozzájárulnak a környezet pusztításához, ezért ezek vizsgálata nélkül az ökológiai gondolkodás könnyen elveszítheti társadalmi dimenzióját.
A mélyökológiát más irányokból is érték kritikák. Egyes szerzők szerint a természet belső értékének hangsúlyozása és az emberi érdekek háttérbe szorítása nehéz kérdéseket vet fel akkor, amikor konkrét társadalmi döntésekről kell határozni. Mások azt kifogásolták, hogy a mélyökológia túl általánosan beszél az „emberiségről”, miközben az ökológiai válság felelőssége és következményei korántsem egyenlően oszlanak meg a társadalmak és az emberek között. A kritikusok szerint ezért a környezeti gondolkodásnak az ökológiai összefüggések mellett a társadalmi igazságosság kérdéseit is vizsgálnia kell.
A kritikák azt mutatják, hogy az ökológiai válság értelmezésére többféle filozófiai út létezik, amelyek más-más kérdéseket helyeznek előtérbe. Næss egyik fontos hozzájárulása az volt, hogy az ökológiai gondolkodást kimozdította a technikai problémák világából, és az értékek, az emberkép és a természethez való viszony kérdéseit is a vita részévé tette.
Mi a közös Arne Næss és a Víztér gondolkodásában?
A Víztér szemléletében a környezeti válság mélyén kapcsolataink válsága is megjelenik. Nehéz akkor felelősen gondolkodni egy folyóról, egy városról vagy egy tájról, ha úgy tekintünk rájuk, mintha nem lennének részei a saját életünknek.
Ezért kapcsolódik Næss gondolkodásához a Víztér A víz mint nézőpont szemléleti írása is. A víz olyan közegként jelenik meg, amely láthatóvá teszi a természet, a táj, a város és az ember közötti kapcsolatokat. A Kapcsolatokban gondolkodni írásunk pedig továbbviszi ugyanezt a kérdést: hogyan változik a fenntarthatóságról való gondolkodásunk, ha az egyes problémák helyett a közöttük lévő viszonyokat kezdjük el figyelni? A szavaktól a jelentésig pedig egy másik oldalról közelít ugyanahhoz a kérdéshez: hogyan lesz a szakmai tudásból valós megértés?
Víz | Tér | Ember
Næss gondolkodásának egyik legérdekesebb következtetése, hogy újra kell gondolnunk, mit jelent közelebb kerülni a természethez. Milyen távolságot feltételezünk ember és a környezet között, és mi történik, ha ez a távolság eleve csak a fejünkben létezik? Ezért érdemes újra feltenni Næss régi kérdését: hol kezdődik és hol ér véget az ember?
Borítókép: Arne Næss hegymászás közben. Fotó: Johan Bruun
