Amikor a Loire folyó vizén útnak indult a BatoLabo – The Call of the Rivers projekt hagyományos, fából készült vitorlás bárkája, a legénység arra vállalkozott, hogy áthajózza Európát, és a művészet, a jog, valamint a tudomány nyelvén hangot ad a törékeny vízi ökoszisztémáinknak. A La Fillonnerie nevű kutatóhajó sokszínű csapata egyéves expedíciója során szeptember elején érte el Budapestet.
Az út során nemcsak fitoplanktonmintákat gyűjtenek a vizeinkből, hanem a part menti közösségek aktivizálásán is dolgoznak. Budapesti tartózkodásuk alatt a fedélzeten élő és dolgozó művészeket és kutatókat (Samuel Botreau, Lucas Spadaro and Chloé Girardeau) a küldetésükről, a lassú utazás paradoxonairól, a folyók jogairól, valamint arról is kérdeztük, hogyan tanulhatunk meg újra együtt élni a Dunával.
Mit kutat a BatoLabo a Dunán?
A BatoLabo szakít a zárt, egyetemi kutatóintézetek világával. Az expedíció 2025. szeptember 1-jén indult Franciaországból és egyfajta úszó állomásként működik, ahol a legénység harminc kilométerenként gyűjt környezeti DNS (eDNA) mintákat a vizekből. A szűrési folyamat során kinyert planktonikus algákat a francia INRAE laboratóriumában elemzik.
„A mikroszkopikus algák kiváló bioindikátorok” – tudtuk meg a csapattól. Míg egyes fajok elviselik a súlyos tápanyagszennyezést, mások csak a kristálytiszta környezetben jelennek meg. Ezek a láthatatlan élőlények pontosabb képet adnak egy folyó valós egészségéről, mint a puszta kémiai mérések.
A projekt valódi értéke azonban messze túlmutat ezeken a biológiai tényeken; abban rejlik, hogy az adatok elemzésén túl a kortárs művészet erejével hozzák közelebb a helyi közösségeket a folyókhoz. Egy-egy megálló alkalmával ugyanis a hajót és a vízpartot látványos árnyékszínházzá és zenés, videós helyszínné alakítják.
Hogyan kötődünk a folyóhoz, és mit jelent ez a fedélzeten?
Két évnyi megfeszített előkészület után a lassú utazás lehetőséget ad arra a legénységnek, hogy lecsendesítsék a testüket, az elméjüket és a szívüket. Ugyanakkor a BatoLabo nem egy kényelmes sétahajózás, rengeteg fizikai munkával jár a bárka karbantartása, meg kell küzdeniük a folyamatosan változó vízi forgalommal és a kikötések megszervezésével. Önkéntesként dolgoznak, miközben a szárazföld őrült tempójával és gazdasági kihívásaival is szembe kell nézniük.
A víznek azonban van egy csodálatos, gyógyító ereje. Felnőtt életünkben annyi terhet kell cipelnünk – itt viszont a víz hordoz minket. Talán a születésünk előtti létünk mély emléke ez?
Ráadásul ez a különleges, hagyományos fahajó azonnal megnyitja a helyiek szívét. Olyan sokféle hátterű emberrel találkoznak a partokon, amire vonattal vagy autóval közlekedve sosem lenne lehetőségük.
Pont ezt a fajta kapcsolódást vizsgálják közösen a francia CNRS és MSHE kutatóintézetekkel. Az első eredmények azt mutatják, hogy a vízzel való kapcsolat egyáltalán nem a nemzetiségtől függ. Sokkal fontosabb az, hogy az adott terület mennyire urbanizált vagy vidéki, épített-e a part – például kerékpárutak, kávézók szegélyezik –, vagy érintetlen természetvédelmi terület. Meghatározóak az egyéni életutak is, vagyis ki mire használja a környezetet: munkára, sportolásra vagy kikapcsolódásra. Milyen élményeink vannak a vízzel, megtanultunk-e horgászni vagy vitorlázni a szüleinkkel, járunk-e a partra kempingezni, úszni a barátainkkal. Az idősík is fontos: az emberek a folyót többnyire a szabadság és a nyugalom tereként keresik fel szabadidejükben, másoknak ez a mindennapi életterük, és kénytelenek adaptálódni az évszakok és a természeti jelenségek mentén.
Mit jelent, hogy egy folyónak jogai vannak?
A BatoLabo nyíltan kiáll a „Rights for Nature” (A Természet Jogai) európai polgári kezdeményezés mellett. A legénység tagja a francia „Vers un Parlement de Loire” (Egy Loire-parlament felé) csoportnak is, amely azért dolgozik, hogy a Loire folyó és vízgyűjtő területe ne csupán politikai fikcióként, hanem önálló jogokkal rendelkező, élő szervezetként kapjon törvényi elismerést. Spanyolországban a Mar Menor lagúna jogi személlyé nyilvánítása szintén egy alulról szerveződő civil kampányból indult ki; ott ma már bárki pert indíthat a lagúna védelmében, anélkül, hogy közvetlen személyes sérelmet kellene bizonyítania.
A nagy kérdés most az, hogy mit jelent ez a Duna esetében? Mit jelent a gyakorlatban jogi személyiséget adni egy olyan folyamnak, amely tíz országon és tíz különböző jogrendszeren folyik keresztül, és mit jelentene ez a part menti lakóknak itt, Magyarországon? Ez az, amit az út során a helyi közösségekkel közösen szeretnének körbejárni.
Víz I Tér I Ember
Miközben aszályok és árvizek jönnek, és fajok tűnnek el csendben, a BatoLabo missziója még inkább aktuális. Az expedíció azt sugallja, hogy a fenntarthatóság azon is múlik, hogyan tanulunk, és mit tekintünk tudásnak. Csak azt, ami laboratóriumban mérhető, vagy azt is, ami egy folyó partján, egy beszélgetésben vagy egy közös élményben születik?
Ez a tudás segíthet abban, hogy ne csupán használjuk a folyókat, hanem újra kapcsolatba is kerüljünk velük. Az lesz az egyik legnagyobb feladatunk.
Borítókép: A BatoLabo legénysége a Parlamentnél. Fotók: Chloé Girardeau és Jean-Félix Fayolle
